Címkék

2013. március 20., szerda

Az igazi szerelem....





Egy délután a képtárban sétáltam. 
Arra számítottam, hogy csendben, zavartalanul nézhetem a képeket, de az előttem haladó fiatal pár megállás nélkül csevegett. 
Amikor jobban megfigyeltem őket, észrevettem, hogy a lány az, aki folyton beszél. Csodáltam a férfi türelmét, hogyan tudja elviselni ezt az állandó szóáradatot. Igyekeztem lehagyni őket, hogy ne zavarjanak. 
Természetesen nem tudtuk teljesen elkerülni egymást, de valahányszor összetalálkoztunk, a lány változatlanul sustorgott. 
A múzeum ajándékboltjában vásároltam valamit, mikor az ifjú pár a kijárat felé közeledett. 
Mielőtt elmentek, a férfi egy fehér tárgyat vett ki a zsebéből. Kinyitotta a kicsire összehajtható hosszú, fehér botot, és kopogtatva az utat, elindult a ruhatárba a felesége kabátjáért. 
- Milyen derék férfi - jegyezte meg az eladó. 
- A legtöbben összeroppannának, ha ilyen fiatalon megvakulnának, ő azonban megfogadta, hogy mint azelőtt, minden új bemutatóra eljön a feleségével. 
- De hát mit ért meg a művészetből? Hiszen nem lát - kérdeztem. 
- Nem lát? Tévedés! Nagyon sokat lát, többet, mint maga vagy én. 
A felesége minden festményt leír neki, olyannyira, hogy tisztán látja maga előtt - mondta az eladó. 

Aznap tanultam valamit a türelemről, a bátorságról és a szeretetről. 
Láttam a fiatal feleség türelmét, és a férj bátorságát, aki nem engedte, hogy a vakság korlátozza életét. 
Láttam továbbá két ember szerelmét. 

Jeanne Knape