Címkék

2012. április 14., szombat

Gyerek aranyköpések :)






-A lepke egy olyan rovar, amely a helikopterek családjába tartozik.

-A leghasznosabb állat a disznó. Mindene felhasználható: elejéből, hátuljából hús van, a bőréből cipő, a szőréből kefe, a nevével meg káromkodni lehet.

-Az állatkert egy szuper hely. Olyan állatokat is lehet látni, amelyek nem is léteznek.

-Nem vagyok megkeresztelve, de azért be vagyok oltva.

-Az életbiztosítás egy olyan pénz, amit az kap meg, aki túlél a halálos balesetet.

-Nem tudom hány éves vagyok, mert ez állandóan változik.

-Nagyon megijedtem, amikor Anya megbetegedett. Azt hittem, hogy Apu fog főzni ránk.

-Az akvárium egy minitenger, ahol a házi halacskák úszkálnak.

-A gyerektartás a gyerekek fizetése, amikor Apa elköltözik otthonról.

-Az örökbefogadás sokkal jobb lehetőség, mint a szülés. A szülők saját maguk választhatják ki a gyereket, és nem kell mindenáron elfogadniuk azt, amit éppen kapnak.

-A Pápa a Vákumban lakik.

-Minden hal termel ikrát, az oroszok még kaviárt is.

-A teheneknek nem szabad gyorsan futniuk, hogy ki ne lötyögjön a tejük.

-A férfiak nálunk csak egy nővel házasodhatnak. Ezt úgy hívják, hogy monotónia.

-Nem értem, miért haragszik rám annyira Anya, hogy összetörtem a vázát. Úgyis már öreg volt, meg kínai, és nem is a miénk.

-A nővérem már megint kitűnővel fejezte be az osztályt, csupa ötösök. Fogadjunk, hogy szándékosan csinálja ezt velem.

-A Nagyi elköltözött a túlvilágra. Végre nekem is van valakim külföldön.

Az EGO .

"Az ego mindent magára vesz és személyes sértésnek értékel. 
Az ego mindent értékel. Mindig magából indul ki és imádja ha támadhat azáltal, hogy
 megvédi saját gyönyörűen megkreált eszmeiségét, értékrendszerét. 
Az ego túlnő rajtunk minden nap és előszeretettel adjuk át neki az irányítást, mert így lehet jókat szenvedni. 
Az ego imád szenvedni és jól meg is magyarázza azt, hogy miért teszi. 
Az ego mindig kívül keresi az okokat. 
Az ego mindig hasonlítgat, mindig méricskél. Mihez képest, hogyan, mikor, miért...
A tiszta tudat ezzel szemben szeret és ért. 
Egyszerűen csak van és nem harcol a pozíciójáért, nem harcol semmiért és senkivel. 
Akkor jön elő, amikor az ego már teljesen elfáradt és feladja az állandó küzdelmet magával és a világgal. 
Akkor a tudat kiemelkedik és szeretettel gondol vissza az ego-ra, aki megfutva a köreit a végén szépen elcsöndesül. 
Mindegy hogy milyen módszerrel fut ki, de a végén úgyis kifut.  
A tiszta tudat nem más, mint szeretet. 
Ez az alapvető eszenciánk semmi más. Ez a legtisztább létezési formánk. Ezt az elmén keresztül soha nem fogjuk megérteni, ez csak és kizárólag az érzéseken keresztül jut el hozzánk. 
Ha leteszed az elmét, az egot, megérzed. Akkor vagy a jelenben. Akkor élsz. 
Ego-val a múltban és  a jövőben létezel. 
Kattogsz, hogy mi volt, mi lesz, mit gondoltam, mit éreztem, mi fájt vagy mi nem, mit
szeretnék, mit akarok érezni, milyen jövőt képzelek el. 
Ezek az eszközök, amik kidobnak a jelenből. Az ego eszközei.

Amikor a MOST-ban vagy, akkor jelen vagy, és  jól vagy. Nagyon jól. Örülsz és létezel.
Nehéz ezt szavakkal elmondani, mert amikor érzéseket próbál az ember átadni, akkor valahol
 gyakran félresiklik az információátadás. 
Ráadásul csak és kizárólag tapasztalat útján fogjuk érteni, érezni, így bárki bármit mondhat,
 nem fogadjuk magunkba csak a szavakat. 
Maximum amikor elér hozzánk az érzés, akkor fogunk emlékezni azokra amiket olvastunk, hallottunk. 
Nem számít, hogy ki mit csinált eddig, mit gondolt, vagy mit hírdetett. 
Az ego levetkőzésével járó megtapasztalás bármelyik pillanatban megtörténhet velünk, akár
 csak a vízparton ülve napozgatva, vagy a szobában, egy gyönyörű zenét hallgatva ugrik be
 az "aha" élmény. 
Azt a pillanatot jól meg kell figyelni, hogy utána minél többször fel tudjuk magunkban idézni,
  és egyre könnyebben csalogassuk elő magunkból a továbbiakban. 
Az ego oly sokáig volt már társunk, hogy épp ideje elengednünk magunkat és átadni a
 legtisztább létezési formának, a szeretetnek, s vele együtt a tudatosságnak. De!
Nehogy elkezdjünk haragudni az ego-ra és kézzel lábbal hadakozni ellene, mert azzal is erőt adunk neki. 
Az ego nem rossz, nem szükségtelen, csak nem jókor és nem jól használjuk. 
Bár ez is egy címkézés, mégis valahogy szeretném megfogalmazni. 

Minden, ami ellen megyünk, minden, amit nem akarunk, azzal új erőt fektetünk bele, és
 nemhogy távolodna, még közelebb tartjuk magunkhoz... "