Címkék

2012. január 1., vasárnap

A kút és a szamár .


Egy nap a paraszt szamara beleesett a kútba. 
Az állat órákon át szánalmasan bőgött, miközben a paraszt megpróbált rájönni mit is tehetne.
Végül úgy döntött, hogy az állat már öreg és a kutat úgyis ideje már betemetni; nem éri meg kihúzni az öreg szamarat.


Áthívta a szomszédjait, hogy segítsenek. Mindegyik lapátot fogott és elkezdtek földet lapátolni a kútba. 
A szamár megértette, mi történik és először rémisztően üvöltött.
Aztán, mindenki csodálatára, megnyugodott. 
Pár lapáttal később a paraszt lenézett a kútba. 
Meglepetten látta, hogy minden lapátnyi föld után a szamár valami csodálatosat csinál. 
Lerázza magáról a földet és egy lépéssel, feljebb mászik. 
Ahogy a paraszt és a szomszédai tovább lapátolták a földet a szamárra, lerázta magáról és egyre feljebb mászott. Hamarosan mindenki ámult, ahogy a szamár átlépett a kút peremén és boldogan elsétált!

Az élet minden fajta szemetet és földet fog rád lapátolni. 
A kútból kimászás trükkje, hogy lerázd magadról és tegyél egy lépést.

Minden probléma csak egy lehetőség a továbblépésre. 
Bármilyen problémából van kiút, ha nem adod fel, nem állsz meg! 
Rázd meg magad és lépj egyet feljebb.

A Béke hídja.





Egy vidéki farmon élt két testvér egymás szomszédságában. 
Egy napon egy jelentéktelen félreértés kapcsán összevesztek. 
Eddig kölcsön adták egymásnak szerszámaikat, ameddig az egyik távol volt, a másik vigyázott a farmra, megbeszélték a problémáikat, de most egy csapásra minden megváltozott. 
Hiába a negyven éves szomszédság, most végül odáig fajult a dolog , hogy nem is álltak szóba egymással.

Egy szép napos reggelen az idősebbik testvérhez bekopogott egy idegen férfi, aki munkát keresett egy-két napra. Először el akarta küldeni, de végül amikor meghallotta, hogy ácsmester, és jól bánik a fával, megmozgatta a fantáziáját. 
Azt a feladatot adta neki, hogy a testvére és az ő telke határába építsen egy kerítést. 
Olyat kért, amin még átlátni sem lehet, mert annyira haragudott a testvérére. 
Miután kiadta a feladatot és minden faanyagot, szerszámot, szeget a rendelkezésére bocsátott a mesternek, elment a városba. Az ács neki is látott a munkának.
Estefelé, amikor visszajött az idősebb testvér, megdöbbenve látta, hogy a telek határában, a kis völgyben nem egy kerítés, hanem ellenkezőleg, egy híd áll, mely összeköti az ő és testvére telkét.

Pont akkor jött ki a fiatalabbik testvér, aki szintén megdöbbenve nézte a hidat, és ezt mondta: 
-“Drága testvérem! Te képes voltál egy hidat építtetni, azok után, ami köztünk történt? Azok után, amiket tettem és mondtam?”
Erre mindketten nagyon elszégyellték magukat, és a híd közepén egymásba borulva kibékültek. 

Ennek örömére kérték az ácsmestert, hogy maradjon még pár napig, találnak még neki valami munkát. 

Erre a mester így felelt: “Nagyon szívesen maradnék, de még sok olyan hely van, ahol hidat kell építenem!”