Címkék

2011. december 14., szerda

Hát én immár kit válasszak.....?

" Egy tréfás kedvű buszvezető vaknak álcázta magát: sötét szemüveget tett föl, fehér botot vett a kezébe, így ült le a végállomáson az egyik utas helyére.
Amikor már majdnem megtelt a kocsi, elkiáltotta magát: „Hát senki sem indítja el ezt a buszt?” 
A vezetőüléshez tapogatózott, leült és begyújtotta a motort. 
Az emberek menekültek.

Fontos döntés: Ki legyen a párom (az „útitársam”)? 
De a legfontosabb kérdés ez: Ki vezeti az életemet?
A házasság is hosszú utazás, nem mindegy, hogy ki ül mellettem. 
De azért ennél is fontosabb, hogy ki ül a volánnál. 
Előzze meg a párválasztási döntést az élet legfontosabb döntése: Jézus Krisztus élet-„vezetővé” választása.
Ha ez megtörtént, még mindig kétféleképpen gondolkozhatsz:
  1. „Túl világi” módon így: „A párválasztás teljesen az én dolgom, Isten se szóljon bele.” Ha valóban ezt mondod, alig hiszem, hogy az életfontosságú döntésed valóban megtörtént volna: nem Jézus, hanem te magad ülsz a volánnál.
  2. A „túlvilági” gondolkodás így szól: „A házasságok az égben köttetnek.”(Miért nem mész akkor máris oda?)
Ez az utóbbi nagyon kegyesen hangzik, de a Biblia erről nem szól.
Hogyan kapta meg Ádám a párját?     –>    
"Hozzá illő" társ
Ami vele történt, annak az a titka, hogy Isten jelenlétében élt, szoros kapcsolatban az Úrral. Akkor még nem rontotta meg Isten és ember kapcsolatát a bűn. Ebből következett az, hogy
  1. a megoldást Istenre bízta;
  2. Isten biztatására keresésre indult;
  3. Évában felismerte a hozzá hasonló emberi lényt.
A párválasztás útja a hívő ember számára ma is ez: 
Istenre bízni, az Ő indítására keresni, és felismerni, akit Ő adott.

1. Istenre bízta

Tudnom kell: Isten ismer engem, jól tudja, hogy mire van szükségem, hiszen Ő maga mondta: 
„Nem jó az embernek egyedül...” 
A problémámat Ő akarja megoldani.
Az Ő dolga: hogyan oldja meg: hogy házasságban vagy házasság nélkül akar-e megáldani.
Bíznom kell benne, mert Ő teljes és gazdag életet akar adni. 

Nem a házassághoz kell ragaszkodnom, hanem Ő hozzá – ez az első lépés.
Ez azonban nem azt jelenti, hogy tétlenül kell ülnöm, hiszen:

2. Ádám keresésre indult

Isten útmutatása szerint keresett. Sokáig nem talált hozzá illő társat. 
Ismerkedett az állatokkal, volt köztük „Pintyőke”, „Cicuska”, „Macika”, „Bocika”, de ezek nem illettek hozzá.

3. Felismerte, akit Isten adott

A felismerésnek két fontos mozzanata van:
a) Ez éppen olyan emberi lény, mint én.
 
„Ez most már csontomból való csont, testemből való test. ” 

Fontos, hogy magadhoz hasonló embert láss a párodban,

Simogatni való cicuska
NEM simogatni való Cicuskát,
Igavonó Barmot,
Jövedelmező üzletet;

Anyapótlék
NEM „anyapótlékot” – aki „ölmeleget” ad és táplál, hiszen anyáddal voltál egy test, de ezentúl a pároddal felnőttként kell életközösséget vállalnod.

Az olló két szára
Illyés Gyula a feleségének írja:
„Nélküled mint az olló egy fele
– van árvább ennél?
suta a sorsom, hogy vágjak vele?
Mit kezdenék, ha nem szeretnél?”

b) A párom Isten ajándéka számomra.

Az ajándékozó mindig fontosabb, mint az ajándék. 
Az ajándékozó személye teszi különösen fontossá és kedvessé az ajándékot. 

Ádám Istent jól ismerte, Évát még alig. Azért tudta, hogy Éva jó ajándék, mert Isten adta őt, aki maximálisan megbízható és az ember javát akarja. 

Ha ezt a tényt felismered és az elkövetkező évek, évtizedek során ragaszkodsz ehhez a felismeréshez, segítségedre lehet a hűségben és párod kellemetlen tulajdonságainak elfogadásában. 
Hiszen a kellemetlen is lehet hasznos, javadra való.

Tudta Isten már előre, hogy kit ad Ádámnak feleségül? Természetesen. 
De Ádámnak keresnie kellett. Az „altatás” csak a végén következett.
Tudja Isten, hogy kit szánt neked házastársul? Természetesen.

De valószínűleg te sem úszod meg keresés nélkül. 

Hiszen Isten azt is tudja, hogy jobban megbecsülöd azt, akiért megküzdöttél, mint az eltátott szájba röpülő sült galambot.

Sokan úgy vélik: arra való a szerelem, hogy két fiatalt egymáshoz vezessen. 
Én is azt hiszem, hogy a szerelem szép, mégsem tanácsolom, hogy egyszerűen „hallgass a szívedre”. 
A „szív” sok-sok embert becsapott már. 

Pszichológusként azt mondhatom a szerelemről, hogy az „tudatbeszűkülés” sok „projekcióval”, ami megnehezíti, hogy a valóságot lássa az ember.

Előbb dönts józanul, azután légy szerelmes. 
Nem csak autót, életet is csak józanul lehet eredményesen vezetni. .
Vannak keresztyének, akik „igei vezetés” útján remélnek rátalálni a párjukra. 
Isten igéje természetesen vezeti az engedelmes hívő embert . 
 De érdemes tudni, hogy ennek napjainkban gyakorolt néhány formája az apostoli korban ismeretlen volt (nem is volt senkinek saját tulajdonában lévő, saját Bibliája), a „felnyitom, rábökök” vagy az „ige-kosárból való ige-húzás inkább nevezhető pogány szokásnak, mint a keresztyén kegyesség megnyilvánulásának. 

„Jelet kaptam” – mondják néhányan, hogy párválasztási döntésüket igazolják ezzel. 
Pogány szemléletet tükröz legtöbbször a jelkérés is
(„Uram, ha holnap piros sapkát vesz fel, akkor ő az”) – 

Azt hiszem: ez mégsem lehet számunkra párválasztási minta. 

Még mindig nyitva marad a kérdés: ha nem  jelkérés útján, akkor hogyan tudhatom meg: ki legyen a párom?
Eszerint három előfeltétele van annak, hogy megtudjuk Isten akaratát – nemcsak a párválasztásban, hanem életünk minden döntésében:
  1. odaszánt élet,
  2. szakítás a világi értékrenddel,
  3. megújult gondolkodás.
A megújult gondolkodásból a párválasztásra a következő döntések adódnak:
Ugyanaz legyen az útirány!
1. Elengedhetetlen, hogy ugyanaz legyen az útirányunk;a keskeny úton az Élet felé. 

A naini halottas menet a temető felé tart, de Jézus – és kis csapata – szembe megy a tömeggel az Élet felé. 
Ha választottad nem ebbe az irányba halad, ne ringasd magad abban az illúzióban, hogy majd te „megtéríted”. A rohadt alma teszi tönkre az egészségest, nem fordítva.

"Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában!"
2. Vállalnod kell pároddal a közös igát.

„Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában!”
(Latinul, a Római Birodalom hivatalos nyelvén, „coniugium” = iga, házasság)


Összeillő pár
3. Hozzád illő legyen.
Nem a hasonmásodra van szükséged, hanem olyanra, aki harmonizál veled. Walter Nitsche írja: hentesmesterrel nehezen harmonizál vegetáriánus nő. Összeilletek-e érdeklődésben, műveltségben, életcélban?
Tökéletes összeillés persze nincs, mindenképpen csiszolódni kell egymáshoz.

4. EI kell döntened: végig és minden körülmények között vállalod-e a párodat ?
 (betegen is; akkor is, ha kettétörik a karrierje, ha tönkremegy anyagilag stb.). 
A libegőből menet közben nem lehet kiszállni. 
A házasságról azt gondolják egyesek, hogy menet közben is ki lehet ugrani belőle nyaktörés nélkül. 
Az ilyeneknek városligeti körhinta való, de az nem visz föl a csúcsra
.
Így dönteni természetesen csak az tud, aki a párját Istentől fogadja el.

Végül még egy kérdés: Lehet-e több olyan ember is, akivel egy élő hitű keresztyén házasságot köthetne? Szerintem esküvő előtt igen, utána nem. 

Esküvő után már nem teheted fel a kérdést, hogy vajon őt szánta-e neked az Úr. "