Címkék

2011. december 3., szombat

...van, aki nem érez lelki fájdalmat, s mások fájdalmával sem tud mit kezdeni..

 Érzelem és értelem

"A felnőttkori érzelmi problémáknál hamar kiderül, hogy a valódi érzések kimutatása akadályokba ütközik.  
Nem is olyan nehéz ezt feltárni – általában már néhány egyszerű kérdésre adott válaszból megtudjuk –, hogy a bömbölő ifjú hölgy valójában dühös, míg a dühös férfi tulajdonképpen fél, például attól, hogy elhagyják s egyedül marad.
Ezek az érzelmi működési módok a szakember szemében egyáltalán nem meglepőek, hisz’ gyakran előfordulnak.
Bár a környezet, sőt az egyén számára is kellemetlenek, többnyire mégsem jelentenek komoly akadályt a mindennapi életvezetésben.

Nehezebb helyzet az, amikor a születéskor velünk hozott érzelmi készlet „menet közben” mintha elapadna, mintha nem is létezne.
Magyarán: az egyén „nem érez”.

Ez korlátozódhat egy-egy érzésre, de az is lehet, hogy érzelmei egyáltalán nem működnek.
Részleges korlátozás esetén csak bizonyos érzések hiányoznak a repertoárból, például van, aki nem érez lelki fájdalmat, s mások fájdalmával sem tud mit kezdeni.

Ha megpróbáljuk elmondani, milyen bánat ért, milyen bajban vagyunk, valószínűleg ingerült lesz, és igyekszik megszabadulni tőlünk, vagy problémánkat lekicsinyelve valamilyen mulatságos megoldást javasol.
Rosszulesik, nem értjük, miért nem „fogja” érzelmi üzeneteinket.

Sokkal gyakoribb – főleg nőknél –, hogy a düh kerül tiltás alá.
Ilyenkor az egyén szinte soha nem tudja kifejezni az adott helyzetben természetes módon keletkező haragját.
A pszichoterápiában rejtett érzésként gyakran felbukkan a ki nem fejezett düh, amelynek felszínre jutását komoly szorongás kísér.

Előfordulhat persze az is, hogy teljes „zárlat van a csatornán”, a személy egyáltalán nem érez.
Ám az érzelmeket kiváltó tényezők az ő esetében is hatnak – még akkor is, ha ő maga ennek nincs tudatában.
Ez a jelenség az alexitímia nevet kapta.

A kifejezés jelentése: „az érzelmek megnevezésének képtelensége”. Olyan esetekben használják, amikor valaki csupán nagyon kis mértékben képes arra, hogy érzelmeit azonosítsa – és beszéljen róluk.
Az ilyen embereknek általában kötődési nehézségeik vannak, s az érzések szabályozása nem segíti az alkalmazkodást.

Nem egyszerű észrevenni, ha valaki nem érez, hiszen az érintettek is megtanulták, hogyan kell adott helyzetben viselkedni .

Közeli kapcsolatban azonban hamar kiderül, hogy nincs érzelmi együttrezgés a környezettel. "